Csendes éj

Ez a szeretet és a magunkba fordulás napja. Az elcsendesedésé. A lelkünkbe nézésé. Nekem is ideje volt, mert ahogy Anyósom szokta mondani: "Mindennek rendelt ideje van!" 

Vagy ahogy a Biblián szerepel: "Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének." Nos most nekem is ideje van... ideje van a megköszönésnek, a megbocsátásnak, az elfogadásnak, az elengedésnek. Nem haragszom és remélem rám sem haragszanak igazán. Sok bűnöm van amit nem gyóntam meg, és most vezekelnem kell ezekért is nem csak a meggyóntakért. Köszönöm Istennek hogy a számomra legfontosabb három embert, a mostani családomat adta nekem! Nélkülük nem értem volna el olyan csúcsokat amiket velük együtt megmászhattam, elérhettem. Mostantól valami kicsit megváltozik. Már nem lesz ugyanaz a felállás ami eddig volt, és ez mindannyiunkat nem is kicsit a földbe döngöl. Igen, szoktam szótlanul ülni és magam elé nézni. A külső szemlélőnek ez úgy jöhet le hogy nincs mit mondjak, de valójában csak azért nem beszélek mert a mondataimat inkább csak én érteném meg és a vicc poénja is értéktelenné válik ha el kell

magyarázni. Az a belső pokol aminek a tüze most elhamvasztja a szívem olyan kín amit - bár tudom hogy célja van - nem akartam, nem kértem és nagyon nagyon fáj. Küzdök, minden erőmet a legutolsó cseppig kiadom magamból hogy kibírjam. Pár napja azt írtam a Facebookon: Úgy tűnhet csak a magam örömét keresem, de honnan tudod hogy nem előre menekülök? Úgy tűnhet már nem is érdekel, de honnan tudod hogy nem épp az ellenkezője igaz csak álcázom? Igen, próbálok lapozni abban a Könyvben amit rólam írnak, de még nem tudok. Az a lap ahol most tartok az olvasásban még nem telt be, bár nagyon közel a lap alja. Kérlek bocsássátok meg minden bűnömet, ahogy én már régen megbocsátottam. Nem tudok többet adni magamból a 200%-nál ez egy végtelenül nagy hibám, de hát ilyennek teremtett az Isten. Nézzétek el nekem, ha néha túl radikális vagyok vagy túl mélyen érzem magam és ezt rátok tolom. Az új évben majd igyekszem ezen változtatni. Köszönök mindent amit adtál Istenem, és azt is amit elveszel! Lehet hogy belehalok lelkileg, de tudom ennek meg kell történnie. Hiszek benned és magamban! Elhiszem hogy eljön a feltámadásom ideje és utána egy másik élet jöhet! Szeretlek titeket!