Ha nem a saját szememmel olvastam volna biztos nem hinném el, hogy ilyen van. A kormány a pénzünkért már nem csak reklámokkal kábít minket (lásd: Magyarország jobban teljesít!), hanem saját magazint ad ki aminek legújabb számában olyan szép fényesre nyalták Orbán Viktor seggét amilyen minőségi papírra nyomtatják ezt az önfényező újságot.
Szívem szerint azt írnám hogy ha ennél jobban nyalna H. Petró Ildikó főszerkesztő, akkor már a miniszterelnök végbelét csiklandozná a nyelvével de nem írhatom mert ahogy Valter barátom felvetette esetleg jönne egy szép, nagy fekete autó értem és elvinnének kocsikázni. Ahogy az az ötvenes években divat volt. Mert egyre inkább úgy tűnik, hogy visszatérünk a Rákosi-érához csak most már Orbán-érának hívják. Eszembe jutott egy klasszikus vicc, ami úgy látszik mostanság aktuálissá válik és ez rettenetes:
"Rákosi Mátyás inkognitóban járja a várost, hogy jobban megismerhesse az emberek véleményét. Beül egy moziba, ahol a film előtt pereg a híradó, melyen éppen átadják neki az augusztus 20.-i friss kenyeret. Midenki feláll a moziban és vastapssal köszönti:- Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!Rákosit földöntúli öröm önti el, ám a következő pillanatban valaki nagyot csap hátulról a fejére, és így szól:- Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO!"
Alábbiakban teljes egészében beidézem a cikket minden változtatás nélkül, hogy mindenki tudjon röhögni vagy hörögni vérmérséklete szerint:
"Sajnos nem ismerem személyesen. Persze szeretném, de hát ki ne szeretné. Idei március 15-i beszéde után ismét melegség töltötte el a lelkemet, mint minden beszéde végén, és nem feltétlenül az elmondottak miatt, hiszen azok egyértelműek, hanem azért, ahogyan minden egyes alkalommal szemöldökét felhúzva, fejét kissé zavartan lehajtva, papírjait rendezgetve igyekszik leplezni meghatottságát. Merthogy meghatódik… Most, a választások után, amikor soraimat olvassák, „egységbe forrott erőinknek” köszönhetően már büszkén mondhatom, hogy kicsiny, de egyre erősebb hazám miniszterelnöke változatlanul a nagyon is emberi Orbán Viktor.Nem tudom, miként éli hétköznapjait, hiszen hogyan is tudnám, de amit a médián keresztül látni enged az átlagember számára, pontosan olyan, mint amilyen az ország első emberétől elvárható, mintha minden nap Seneca intelmei szerint cselekedne: „Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy e magas cím viselésére… Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz… Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni – íme: tiéd a boldog élet.”Valószínűleg ennek a gondolatiságnak köszönhetően vonzotta magához hasonló lelkületű munkatársait, akiknek segítségével megvalósulhatott vagy elindulhatott az a rengeteg jó intézkedés és kezdeményezés, amelyekkel az elmúlt négy évben határainkon innen és túl is gazdagodtunk, és amelyekkel talán jobbá, emberibbé válhat szűkebb és idővel talán tágabb környezetünk. Ezek közül áprilisi számunkban az agykutatásról, az új Ptk.-ról, a nemzetpolitika fontosságát hangsúlyozó kezdeményezésekről, hazánk GMO-mentes politikájáról, a Kárpát-medencei örökségünk védelmét célzó programról olvashatnak, hogy csak néhányat említsek. Tágabb környezetünk tekintetében pedig többek között megismerhetik, hogyan viszik hazánk jó hírét kutatóink, miként válhat a bor országimázst formáló tényezővé, és mit tehet egy maroknyi magyar New Yorkban vagy akár Dubaiban kulturális kapcsolataink fejlődéséért.Remélem írásainkat olvasva meg-megdobban a kedves Olvasó szíve, hogy bizony, magyarnak lenni jó, és ebben az érzésben megnyugodva várhatjuk mindannyian az ünnepek ünnepét, a húsvétot.
H. Petró Ildikó főszerkesztő"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése