Persze a formátum nem új, hiszen néhány éve a Viasat már megpróbálta csak az valahogy túl langyosra sikerült. Most viszont egy ízletes fogást tudtak elénk tenni, persze nem tökéletesen. Vegyük először a zsűrit. Az ételkritikus a promóban egy kifinomult, talpig tüchtig úriember volt. Egy új Szinbád. Aztán megjelent egy sótlan (majdnem szótlant írtam bár nem jártam volna messze az igazságtól), enyhén borostás, ingujjas Vajda Pierre. Általában a megszólalásainál még a máj sütésekor kicsapó zsír is nagyobbat durran, de tud olyat is mondani ami úgy odacsap. Aztán ott van a műsorvezetőnek is beilleszthető gasztroblogger Fördős Zé (nem Zoltán mert az olyan unalmas). Amit Vajda úrból kivettek azt beletették, és szabadjára eresztették. Nem szemétkedik, sőt szinte pátyolgatja a versenyzőket. Tény, hogy nem hivatalos szakács (ahogy én sem vagyok hivatásos médiakritkus) és én a gasztrokibicektől allergiás kiütést kapok...viszont be kell látnom ért hozzá valamennyire és tudja fejből a forgatókönyvet. A legfontosabb tag a séf, Bernáth József. Ő lenne a magyar Ramsay ebben a felállásban, de a nagy Gordont nem lehet sem helyettesíteni sem pótolni. Nem üvöltözik, nem küld el senkit arra a bizonyos égtájra de a szart sem tolerálja. Azt a nézését imádom amikor a tányér mellé könyököl és rápillant a delikvensre. Neki nem kell elmagyarázni hogyan idegesítsük fel a versenyzőt, a szeme állásával beléjük rakja a parát. Szinte várom, hogy addig hergeli valamelyik séfjelöltet amíg az a fejére nem önti a lábas tartalmát de úgysem merik. Ráadásul ha valamin felhúzza magát egy laza csuklómozdulattal dobja ki a feltálalt kajának a nem tetsző részét. Afrikában éheznek itt meg a kuka alján, egy kamera totálban veszi ahogy pazarolják a kaját csak mert az olyan drámai.
A helyszín egy raktárépületbe oltott fészer szépen megmunkált galériával, méretes konyhapultokkal, vadonatúj eszközökkel, gyönyörű design minden sarokban, pont ahogy elő van írva. Szinte csak a 100 Folk Celsius hiányzik meg néhány country táncos. A szereplőket olyan sikeresen összeválogatták hogy mindegyik kirázza a kisujjából a Wellington-bélszínt, de egy rohadt paprikás csirkével nem tudnak mit kezdeni! Már látom magam előtt, ahogy egy párbajban rántást kell készíteni öt perc alatt és feltálalnak valami csiriz szerű képződményt amivel ragasztani lehet de megenni nem.
Jól kisütötték az RTL-nél hogy mire éhes a néző. Nem, a receptek abszolút lényegtelenek. Itt csak a feszültség és a karakterek számítanak, és ebben profi ez a műsor. A séf, a kibic és a kritikus harmonikus kombinációban tolják le kanalanként a torkunkon az íz-faktort. Akit meg a kaja érdekel, az nézze reggel Mautner Zsófit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése