Egyik felem örül, hogy véget ért a The Voice a TV2-n a másik
felem viszont bánkódik miatta. Boldog vagyok mert nem nyújtották végtelen
hosszúságúra a vetélkedőt, de ugyanakkor bánkódom is mert lett volna még benne
potenciál. Viszont ha már így alakult elmondom én mit láttam a döntőből és
elárulom hol landolt a staféta bőrdzseki.
Nem kívánok most visszaemlékezni az elmúlt hetekre,
ragaszkodom a döntő estéjéhez mert az is adott eleget a kritikához. Négy fiú maradt a végére ami nagy segítség
volt abban hogy valamivel kitöltsék a három órát. Kezdődött a sztár duettekkel,
amik kicsit előrevetítették mire számíthatunk a februárban kezdődő Nagy Duett
második szezonjától. Dukai Reginát
inkább modellként vagy Ezüstlányként ismerjük nem pedig énekesként. De az is
tény, hogy Gájer Bálint mellé pont
elfért. Nem úgy mint mondjuk Nádor Dávid
Bangó Margit mellett. Annyira volt
hiteles mintha fénykarddal akarnánk vajas kenyeret kenni. Jobb lett volna ha a
Kossuth-díjas művésznő inkább a „Besame mucho”-t énekli el magyarul a mesterélt
pedig spanyolul. Weiss Viktor és
Szulák Andi kettőse is elment bár azt gondolom sokat elmond a produkcióról az a
tény, hogy az összefoglalóban az énekesnőnek nem sok hang jutott. Pál Dénes (vagy házi becenevén a
Párductekintetű) viszont még úgy is remek volt Szinetár Dórával, hogy nem neki
való volt a dal és néha egy-egy hamis hang is becsusszant.Nem véletlen nyerte meg a The Voice-t. Az értékelést csak
azért emelem ki mert annyira nyomatták a „nem a szemével kellene foglalkozni”
dumát hogy a rendező ha akarta volna sem hagyhatta ki a feldobott labda
lecsapását. Sőt még egy fonákot is elcsattintottak azáltal, hogy a párduc
tekintetet egy napszemüveg mögé rejtették az egyéni produkció során. Talán ez
volt a legnagyobb poén az egész műsorsorozatban. Viktor önálló előadása során
látott effektív vonatozás egy jól sikerült Demjén-koncert paródiára hasonlított
leginkább. A swingesítés szakértője
által elnyomott Robbie Williams dal nem volt olyan érdekes mint a
bugyirózsaszín öltönye. Az állandóan
felkontyolt hajú Dávid bebizonyította, hogy egy Genesis tribute bandben elmenne
Phil Collinsnak de többre nem fussa. A
Mesterek és Mesteréltek duettjei meglepően jók voltak a maguk nemében annak
ellenére is, hogy Somlónak olyan jól állt Geszti rapszövege mintha mondjuk
kőműves kanállal játszották volna el üvegpoharakon valamelyik Elvis slágert. Mesteréltje
kapta magára a körbejáró piros bőrdzsekit amit talán nem dugnak
majd a szekrény mélyére a show végeztével. Pál Dénes a Magna Cum Laude slágerét is
rendesen eltolta de Mező Misi mellett kicsit elbizonytalanodott. Caramel pedig még a saját slágeréről sem
tudott meggyőzni. Ha nem néztem volna biztos belekavarodom mikor ki énekelt, de
így sem lett jobb mert ez a füstfülke a legértelmetlenebb színpadi díszlet volt
amit bármelyik televíziós műsorban láttam.
A végső időhúzásnál (értsd:
eredményhirdetés) viszonylag gyorsan lezavarták a kötelező kört amiben a
srácoknak kellett válaszolniuk az egyik leghülyébb kérdésre: - Hogyan érezted
magad a döntő alatt? Már várom mikor jön egy olyan ember aki azt mondja majd: -
Igazából teleszartam a gatyámat, de vigyorgok mint a jóllakott napközis. A fantomképek megjelenítése a százalékokkal
nagyon jó ötlet (kár hogy nem a TV2-é hanem a formátumé) és egy plusz jó pont
amiért SzKT-t nem kényszerítették rá hogy átvegye Vastüdő Nóra stílusát a
szavazás utolsó percében hanem engedték saját ütemében végigmondani a
buzdítást. Igaz ennek megvolt az a hátránya hogy pár másodperccel lemaradt de
ennyi talán még belefért.
Jó volt ez a négy hónapos verseny bár én még tudtam volna
nézni tovább is. Minden gyerekbetegsége ellenére is élvezhetőbb volt mint az
X-faktor és csak remélni merem ha lesz második szezon akkor nem rontják el
mindenféle bulvárosítással.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése