Amikor vége az utolsó dalnak is

Drága feleim, kedves barátaim! Tragikus nap ez a mai nekünk mert a világvégénél is rosszabb történt. Véget ért az idei X-faktor! Jaj szegény fejünknek, ezután mit lehet majd fikázni? Mibe lehet majd belerúgni? Már csak a retinánkba sült képek és a hallójáratainkat hazabaszó nyervogások emlékei maradnak ránk. Még néha visszacsengenek majd a mentorok szép frázisai, de már nem lesz ugyanolyan semmi mint amikor még szombatról szombatra izgatottan vártuk ki mit fog úgy elénekelni hogy rá se ismerünk majd. Utolsó meghatározó emlékként idézzük vissza a harmadik szezon fináléját mert szépen összegezte azt a szart amit hónapokon keresztül talicskaszám hordtak elénk.

Mert volt itt kutyakula rendesen. A csak lábvillogtatásra jó Csobot Adéltól kezdve az érthetetlenül rappelő bohóc pároson át egészen JFK-ig akinek olyan hangja volt mintha a kábeltolvajok lombfűrésszel próbálnának vasoszlopot darabolni a betonon. Ehhez képest a fináléba már csak az a két ember jutott be akiknek tehetségük és adottságuk is volt a feladat teljesítéséhez. Antal Timi és Oláh Gergő is megkapták persze a maguk bulvártámogatását de mégsem ez vitte őket előre.

A finálé elején az év női és férfi hangja jöttek be egy valamilyen sikerdallal amihez aztán becsatlakoztak az eddig kiesettek is és pluszba egy tucat háttértáncos is. Majd egy éles váltással átvágtattak a Gangnam Style-ba mert ugye ezt már az évad elején is meglovagolták akkor most sem szabad kihagyni. Mellékesen jegyzem meg, hogy remélem ha jövőre mondjuk egy dél-vietnami sült bolond kitalál egy olyan stílust amiben a földhöz kell csapkodni magát és a testével körbe-körbe forogni miközben azt üvölti: - Ngu ngoc , akkor azt is viszontlátom majd a tévében. Persze ezt a lehetőséget Devil se hagyhatta ki, ha már az egész évadban hülyét csinált magából (vagy csináltak belőle) még utoljára felült a nyeregbe és belovacskázott a színpadra egy piros kismama estélyiben Elvis séróval. Bekapcsolták a két vidéki helyszínt ahol talán még több barmot tudtak összeterelni mint előző este. Szinte csak a bába hiányzott aki világra segítette a finalistákat és esetleg aki kitörölte a valagukat. Aztán jöttek a mentorok akiknek sok dolguk nem volt csak körbenyálazni a két gyereket. Gergőék elénekelték a kedvenc versenydalukat, majd az első blokk végén Geszti végleg eladta a lelkét az Ördögnek. A második körben duetteket énekeltek az előző két széria győzteseivel. Vastag Csaba a saját dalával sikeresen elvitte Gergőt a málnásba, ahogy Kocsis Tibor is csak saját szemével látja a csodát ezért nem passzolt a nótája Timinek még akkor se ha azt vesszük hogy Tibó hangja néha egy herélt vadkanéra hasonlít inkább mint énekre. A harmadik forduló volt talán a legsúlyosabb mert valaki írt egy ömlengős, reklámzenének ideális de amúgy eléggé semmilyen dalt erre a szezonra és ezt adták oda a két finalistának hogy énekeljék el mint a Győztes dalát. Őszintén szólva ez szerintem egy lányhangra komponált valami de azért ezt is eltolták egész tűrhetően. Sőt Timi előadása után még fel is állt az egész stúdió, és össznépi bőgésbe kezdtek mintha elbújt TEKesek sutyiban könnygázgránátokat dobáltak volna szét. Amíg mindenki kifújta az orrát a Hooligans előadta legújabb slágerét, ami most először nem fogott meg pedig szeretem a számaikat és most még finom voltam. Itt le is lehetett volna zárni az egész versenyt, hiszen már érdemi produktummal nem rukolhattak elő a versenyzők. Na de az egész évados Nagy bandaháború győztesét még be kellett hívni. Mit ne mondjak sukár csávók voltak gázálarcban meg cipőpasztával befeketítve magukat. De ez még nem volt elég sokkoló ezért a „piszkos tizenkettő” a Magyar Vándor főcímdalát előadva ráébresztette nejemet hogy eddig szerette ezt a nótát! Utána jött a „mentori kar” búcsúbeszéde és szinte úgy éreztem magam mintha egy iskolai évzárót néznék. A jutalomkönyvek kiosztása elmaradt ugyan, de a feeling ott volt. Az újabb vidéki bejelentkezések már tényleg lecsapták az agyam biztosítéktábláját, mert ha valami rémálmaimban életem végéig kísérteni fog az Barabás Éva avatarkékre mázolt arca. A Megasztárból átmenekített Presser Gábor és Tóth Gabi kettőse még akkor is kellemes volt ha utóbbi úgy nézett ki mint a pusztabüdöskei krimó pultoscsaja. Aztán végre eljött a legutolsó egy perc is, és amikor az is eltelt Vastüdő lady végre levegőt vehetett. Én bezzeg nem tudtam, mert annyira felizgatott a tény hogy Devil kezében van egy boríték. Tényleg nem is tudtam volna álomra hajtani a fejem, ha nem látom. Biztos én is úgy ugráltam volna az idegtől, mint a Gergő győzelmének kihírdetése utáni pillanatban Jimmy Jumpként beugró puncivirág akit a biztonságiaknak kellett lekapniuk a színpadról. Utána szegény srácot úgy kellett összegereblyézni, hogy még egyszer előadhassa a Győztes dalát.

Zokogjunk egymás vállán drága barátaim mert vége a harmadik X-Faktornak is így marad nekünk az RTL Most, hogy visszanézhessük az éneklős valóságshow minden percét. Nem lesz akinek külön kihívás lesz angolul énekelni, nem lesz apja árnyékából kitörni akaró de azért mégis oda mindig visszabújó áldozat típus, nem lesz kis erdélyi fruska aki még ki sem nyitja a száját de már a halál faszába kívánjuk, és jaj minő csapás nem lesz Malek Miklós sem aki idén néha őszintén be mert szólni amikor már tényleg vállalhatatlanok voltak egyes produkciók. Egyetlen vigaszunk maradt, hogy 2013-ban is lesz mit nézni, mert a show folytatódik még akkor is ha Nánásiné a kis Ördögfiókával a nyakában fog majd belibbeni a színpadra, vagy ha Stohl Bucinak kell magassarkú topánkát húznia!