Reggel felkeltem, de csak később eszméltem hogy új hónapot kezdtünk. Naptár átlapoz, bérlet átír... hoppá nem ír át, mert nincs mit. Százötven froncsiból egy BKV jegy sarkát kapom meg maximum, nem bérletet. Ahova a lábam elvisz oda elmegyek gyalog, aztán csácsumi. Én annál fostosabb vagyok mint próbálkozzam, ráadásul úgyis akkor kapnak el, amikor egyszer bliccelek egy évtizedben. Maradok itthon, nézegetem a netet és anyázok rendszeres időközönként.
Ha a YouTube-on múlna tuti elvennék a kedvem a filmkészítéstől. Lassan némafilmet kell csinálnom, hogy ne üssön meg a guta minden alkalommal. Én elfogadom, hogy jogdíj meg egyéb apám fasza de akkor ha zenét akarok cserélni, és a YT saját kínálatát választom akkor ne rohadjon le rögtön elsőre mert megint úgy felszalad a cukrom, hogy lifttel tudom csak visszahozni. A facebook a másik ilyen találmány, amitől elfő az agyvízem. Azt valahogy elviselem, hogy az egymás alatti bejegyzések úgy csúsznak szét pillanatok alatt,mintha hangyákból lennének és kódfejtő legyen aki kihámozza mi hova tartozik. De ami kurvára tud idegesíteni: ha már be van építve kismillió alkalmazás abba a rohadt közösségi oldalba, akkor működjön is rendesen és ne csak azon filózzon, hogy váltson-e hagyományos kapcsolatra. Remélem az iwiw is erre halad mert akkor hamar letörlöm magam a rákba. Én dögöljek meg a bosszankodástól, ez a Zuckenberg gyerek meg százdollárossal törli a valagát. Jó irány mondhatom, de azért se fogom rosszul érezni magam.
Azon sem idegeskedem, hogy tegnap délután jól kitaláltam miről írok az emtv-s blogba aztán mégsem tudom megírni. Nem technikai oka van, egyszerűen nem tudok mit írni pedig megérne egy misét. Végülis tegnap véget ért a Vészhelyzet. Tizenöt évadot kellene valahogy összefoglalnom, és értékelnem a mindent lezáró dupla epizódot de valahogy semmi olyan inputom sincs amiből érdekes posztot tudnék alkotni. Sosem voltam egy ER rajongó, de mégis tudtam a metró a kórház felett megy! Ha ez a legizgalmasabb amit erről a sorozatról netre vethetek, akkor miért is akarok róla írni? Komolyan nem értem magam, de az is lehet hogy tényleg a világ hülyült meg, ahogy így elnézem ezt az Alekosz sztorit. Három hétig küzdött, hogy két nap alatt elzavarja a hotdogos kurvát a francba. Na ez aztán szerelem a legfölsöbb szinteken!!
Na majd erről írok, és leszarom hogy nincs pénzem sehova se menni. A net úgyis képbe hoz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése