Sírsz faktor

Többször, több helyen kifejtettem már azon véleményem mennyire nincs szükség újabb és újabb énekes tehetségkutatókra. A magyar könnyűzenei szakmából az eddigi műsorok vizes fost csináltak, és az idei X-Faktor ezt még tovább hígítja.

Már a válogatók, a tábor és a Mentorok háza adásai alatt tudtam, hogy felesleges az egész erőlködés. Több litert sírtak el, mint a főváros egész éves vízkészlete, viszont igazi tehetségekből maximum hármat találtak. Aztán jött az első élő show és beteljesülni láttam a jóslatom.

Megjelent egy zsiráf, aki vörösborral leöntött struccnak álcázta magát és azon élvezkedett, hogy végre felvehetett egy tizennégy centis sarkú cipőt. Kisujjból kirázta az egész adást és semmi plusz élvezeti értéket nem adott. A mentorok nem is tudták mit unnak jobban: a háromórás adásidőt, a többiek mentoráltjait vagy Ördög Nórit.

Volt olyan produkció, amelyről azt gondoltam, hogy direkt kibaszásból jött létre. A Rocktenors előadásában Michael Jackson Badje olyan kínzás volt amihez képest a kerékbetörés wellness szolgáltatás. Ha ezt poénnak szánta Geszti Péter, akkor nagyon mellényúlt, ellenben ha direkt azért, hogy ezzel szépen majd kiejtesse a triót, akkor kurva mocskos húzás volt. Tudom, ez a szakma ilyen de akkor ne tessék hitegetni a szerencsétlen kis hülyéket, akik azt álmodták maguknak, hogy majd a csapból is ők folynak.

Az Apollo 23 egy újabb bugyibaélvezős tinilányoknak összerakott csapat, akiknek a Bravoból kitépett posztereivel lesz tele a kis csipások fala, aztán két év múlva ugyanúgy sehol sem lesznek, mint a Picasso Branch. Az Ikrek rögtön a válogatáson ellőtték azt az egy trükköt, amivel megfoghatták a mentorokat, azóta nem tudtak semmi érdekeset felmutatni.

Na és akkor a többiekről nem is szóltam. Karácsonyig a szombat estéinket meghatározza ez a hamis szólam, amit csak azok nem hallanak meg akik süketek. Őket arra kötelezném, hogy ne egyenek, ne igyanak semmit, ne menjenek sehova szórakozni, ellenben egész havi keresetüket emeltdíjas sms-re költsék csak azért nehogy kiessen kedvencük a versenyből!

Ezúton szeretném felkérni a könnyűzenei szakértő mentorokat, zsüritagokat, hogy ne keressék tovább se az X-et, se az Y-t senkiben! Vagy tegyék csendben, sutyiban, hogy nekünk ne kelljen végignézni a játszmáikat, amihez lelkes fiatalokat használnak sakkfiguraként!