Elmúlt Karácsony, de az új év még csak a küszöbön áll. Ez egy olyan átmeneti időszak, amikor a beigli, kocsonya, töltött káposzta triumvirátusa elnyomja az ember maradék lelkesedését is bármilyen tevékenység iránt. Éppen ezért, aki teheti az erre az időszakra tereli a szabadságát. Vagy iskolás korú, és neki téli szünet címen odaadják ezt a pár napot. Én nem tartozom idén ezen szerencsések közé, ezért reggel ugyanúgy útra kelek édes párommal mint más munkanapokon. Már a villamosra felszállva is látszik, hogy mintha egy másik világba csöppennénk. Egy olyanba, ahol bár ugyanúgy halad az idő kereke mégis mintha lassítottak volna rajta. Mindössze néhány hozzánk hasonló szerencsétlen lézeng a járaton. Nincs tömeg, csak a csend száguld velünk. Elhaladunk a Józsefvárosi Piac mellett, és nincs felbolydult hangyabolyként rohangáló kínaiak sokasága. Aztán elérünk az Orczy térre, édesem magamra hagy a járművön. Tovább robogunk, és a máskor nyűzsgő Józsefváros mintha aludna. A máskor minden sarkán élő Teleki tér, most látszólag kómában van. A Blahán is mintha ciánnal irtották volna az embereket. Alig néhányan vándorlunk a gyalogátkelőn keresztül. A körúti villamosok is úgy tűnik hébe-hóba közlekednek, ahogy épp kedvük tartja. Hova rohanjanak, ha az emberek se tolonganak? Földöntúli nyugalom telepedett a városra. Ki kéne használni ezt a pici szünetet valahogy.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése