Téved, aki azt hiszi, hogy most egy közig.hivatal mozgássérült, vagy bármilyen más testi fogyatékkal élőinek világjátékáról szándékozom írni. Itt az alkoholisták, lusták, agyatlanok munkaidő alatt zajló programja a téma. Az előző munkahelyemet utáltam, utálom, és utálni is fogom. De mióta köztisztviselő vagyok (még csak 2 hónapja), már látom, hogy megy ez nagyban is. Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy nem egyszerűen hánynom kell ettől az egésztől. Inkább mintha a beleimet életlen késsel vagdalnák. Vannak, akik alkohollal (nem sörre gondolok) kezdik a napot, majd azzal folytatják, és vacsora mellé is bőven jut. Akadnak Brutusok, aki látszólag kedvesek hozzád, de nem tudhatod mikor kinek nyomnak fel egy rossz mozdulatod miatt is akár. Bőven jut azokból is, akik nem bírják már a tempót követni. Ezt mondjuk nem is csodálom, hiszen 5 percenként új koncepció születik a vezetők agyában. Ezzel lépést tartani senki nem tud, de elvárják. Mintha direkt arra gyúrnának, hogy szépen kirostálódjon mindenki. Ráadásul a feltételeket sem tudják úgy biztosítani, ahogy az egy normális munkahelyen elvárható. Néha úgy megyek haza, hogy az agyam helyén csak egy épp kitörni készülő vulkán van. Még van 4 hónap a próbaidőmből. Kurva hosszú időnek tűnik innen nézve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése