Az már mindennapos tény, ha új celebet teremt ki a sztársadalom, akkor neki minden létező helyen meg kell jelennie. Még a fingját is felveszik, és leadják az esti Reflektorban. De az korántsem ennyire természetes, hogy ha egy mindennapi emberrel történik valami nagyon különleges, akkor utána körbehordozzák, mint a véres kardot. Pedig Papp Istvánnal most pont ez történik, és nekem ez nagyon nem tetszik.
Papp István neve túl sokat nem mond, ha az ember nincs benne a napi hírfolyamban. Ő nem Sebestyén Balázs akinek az arca miatt találták fel a 3D-s tévét, vagy Hajdú Péter akit lassan inkább parkolási szokásairól jobban ismerünk, mint a Frizbiről. A békefenntartóról egészen addig nem hallott a nagyközönség, amíg el nem rabolták. Aztán megjelent a híradókban a hangja, majd az ahogy a TEKikatonák (terrorelhárító teknősök) hazahozták. Ez eddig csak hír, mint amikor az utolsó magyar hadifogoly Toma Andrást visszaszerezte a sapkás lovag Tvrtko és itt le is zárhatnánk a történetet. De az UNAMID (ENSZ és az Afrikai Unió közös missziója) embere lassan minden csatornán felbukkan a botjával, és elmeséli a történetét. Ez pedig részben gusztustalan, részben felesleges.
Egy testileg-lelkileg megviselt embert műsorról műsorra hordozgatni, nekem etikailag elfogadhatatlan, showműsort csinálni belőle pedig legfőképp szégyen. Természetesen el kell mesélnie mi történt vele, de egyszer! Ez nem olyan dolog, amivel turnézni lehet vagy kell. Viszont a népnek igénye van a szörnyülködésre, a drámára és ha egy magyarral történik ilyen, akkor szenzációt kell belőle csinálni. Az áldozat pedig élvezi a helyzetet, mert azt gondolja ez is a missziója része. Kérem a média illetékeseit tegyék le szegény embert, és hagyják visszamenni Szudánba. Aztán ha netán megint elrabolják, akkor kezdhetik előröl.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése