Feleségem tanára volt az ORZSE-n a tegnap elhunyt Popper Péter. Emlékére most nem a saját gondolataimat osztanám meg veletek, hanem ideidézem a
kosersrác blogból Szilágyi Iván Péter írását. Ezúton is köszönöm neki a lehetőséget:
Popper Péter nem volt se jó magyar, se jó zsidó-a szó napjainkban és megalkuvásra, elhallgatásra hajlamos társadalmunkban használt értelmében. Nem volt "jó magyar ember", mert mindig és következetesen emlékeztetett a -részben magyarok által elkövetett- zsidóüldözésekre és felemelte szavát napjaink antiszemita, kirekesztő jelenségei ellen. Nem húzta meg magát, nem kért bocsánatot azért mert él és mert zsidó mer lenni. Bátran, de nem kirekesztő módon vállalta fel származását.
Popper Péter sokak szemében nem volt elég jó zsidó sem. Bár a Zsidó Egyetemen kiváló előadásokat tartott és nagyobb ünnepeinken elment a zsinagógába, de nem volt hívő zsidó ember. Egyetlen vallást, dogmatikus rendszert sem volt hajlandó elfogadni. Élete végéig nyitott ember, érdeklődő és lázadó kisgyerek maradt. 70 évesen is.
Popper Péter nem volt elég jó baloldali sem, sok liberális gyűlölte, mert nem mellettük tette le a voksot. Sőt, 1994-ben kifejezetten kérte Horn Gyulát, hogy ne kezdjen az SZDSZ-el. Két évig "dolgozott" Horn tanácsadójaként. A miniszterelnök elmondása szerint csak "karácsonyfadísznek" használta. Vele akarta megnyerni a fővárosi zsidóságot. A baloldal már akkor is egymás után édesgette magához és próbálta meg "felvásárolni" a magyar zsidó értelmiséget. A független és autonóm Popper megmaradt baloldalinak, de nem hagyta az MSZP által kihasználni magát. Kiszállt a politikából, elege lett.
Valójában Popper Péter jobb magyar ember volt, mint akik most árpádsávos zászlók alatt masíroznak és tenyérnyi kokárdákban díszelegnek. Kritizálta hazáját, de mindezt szeretetből, féltésből tette. A vészkorszak alatt üldözték őket, álnéven bújkálnia kellett, majd végigélte a kommunizmus rejtett zsidóellenességét-mégis maradt. Itt, nálunk, velünk. Magyarországon és jó magyar emberként. Hihetetlen elméjét és tudását nemzetközi szinten is elismerték, bárhol a világon szívesen fogadták volna. Sokkal nagyobb fizetésért. Mégsem ment el. Ez az igazi hazaszeretet.
Tudta és hitte, hogy nem szabad elmenekülni, ahogy megalkudni sem. Először megszabadult saját félelmeitől, majd a XX. század álltal megnyomorított magyar lelkekért szállt harcba. Sokszor kemény, kritikus szavakkal, de mindig szívéből és jószándékból beszélve, tanítva.
A Rabbiképzőben engem is tanított, lenyűgöző stílusban beszélt. Nem akart senkit sem meggyőzni, meg- vagy visszatéríteni vallásához. Istennel is vitában állt, egyenrangú félként félte.
Popper Péter nélkül szegényebbek lettünk. Kevesebb őszinte, igaz, megalkuvás nélküli szó lesz. Emlékét csak úgy és akkor őrizhetjük meg, ha felszabadítjuk magunkat.
Mégha fáj is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése