A legnagyobb magyarok - Egri János

Sok híres tévés produkciót és személyiséget megemlítettem már e sorozat keretében. Most egy emberre koncentrálok, akit Vágó István után a legnagyobb homo ludensként (játékos emberként) tartok számon.



A neve mára intézményesedett, ezért úgy is írhatnám: "Egrijános". Egyszerű hokisból mára televíziós legenda lett. Az első műsora mára szintén fogalom lett. 1972-ben indult a Játék a betűkkel, ami ha nagyon egyszerűsítek a Scrabble képernyős adaptációja. Majd jött a Lehet egy kérdéssel több?, a Keresztkérdés, a Kérdezz! Felelek. Amire viszont én is emlékszem, az a tán leghíresebb vetélkedő a hazai televíziózásban. Ha azt mondom Egri János, akkor a legtöbben rávágják Elmebajnokság. Különös műsor volt ez a maga nemében. Ma már tipikus az idegfeszítő játék, de akkoriban ez még nem volt elterjedt kis honukban. Az alapötlet nem is magyar volt, hanem brit, és ha jól tudom, a BBC-n még mindig fut Mastermind néven. A két műsorban mindössze annyi a hasonlóság, hogy a játékost beleültetik egy fotelbe és magának választhat témakört, abból viszont a legkisebb nüansznyi információt is tudnia kell. Azért szerettem ezt a műsort, mert ebben igazi tudásra volt szükség, nem azért járt többezres nyeremény, mert tudod, hogy a B, A, Á és N betűkből kijön a banán szó. Tény, hogy akkoriban nem volt konkurencia, így nem is volt igazán választék, de a három és fél milliós nézettség vasárnap este mindenképpen olyan teljesítmény, amit ma már csak a Megaszarral lehet elérni. Egri János szakértelemmel rendelkezett, felkészült műsorvezető volt. Ma a legtöbbjük olyan, mint az eltévedt tájfutó. Éppen csak az adásmenetet nem tartják fejjel lefelé a kezükben.

Most sokan azt gondolják, sajnálom, hogy a leépítés (nem a mostani, hanem még a 13 évvel ezelőtti) elérte, és nyugdíjba vonult. De nem. Elcsúszkál a jégkorongos öregfiúk válogatottban, és köszöni szépen, jól van. A kereskedelmi tévékben már nem lenne létjogosultsága ezeknek a műsoroknak, és Egri János sem lenne többé fogalom. Legjobban saját maga mondta el nemrég egy, az [origo] -nak adott interjúban:
Ha fölépített magáról az ember egy képet, egy
viszonylag tisztességes arcot, akkor azt már ne rombolja le. Mit tud nyerni az
ember, ha ügyetlenül krumplit pucol, leönti magát paradicsomszósszal és közben
butaságokat beszél? Nézettséget? Nekem 25 év alatt volt valamelyest. Készpénzt?
Mennyit? Árazzuk be? Húszezer, négymillió? Ha egy színész elmegy egy ilyen
show-ba, elfogadom, az más dolog. Az is csak egy szerep. Én viszont mint Egri
János mennék be, saját arccal, de nem teszem. Lehet, hogy bennem van a hiba,
magasan van a mérce.

Megjegyzések