BKV-sztrájk: ahogy én megéltem

Bizony nehéz Budapesten közlekedni, ha se busz se villamos nem jár mert a vezetőik, karbantartóik, stb. éppen munkabeszüntetnek. Az csak egy plusz kedvesség volt a részükről, hogy január közepén, amikor nincs az a gatyarohasztó meleg.

Saját kép

1. nap: Valahogy el kell jutni a munkába, mert mi azért dolgozunk. Feleségemmel végigsétáltunk a Népligetig. Bő fél óra a deres fák társaságában, nem az a fajta andalgás amire vágynék, de végülis jó volt. Ennyi séta kell. Egész nap figyeltem a híradásokat, hogy mi jár és mi nem.

2. nap: Úgy gondoltam a vonat egyszerűbb megoldás, pláne mert kedves nejemért elvileg jönnek kocsival. A háromnegyed nyolckor érkező lajosmizsei vonatra feltuszkoltam magam, Zugló állomástól már elég kényelmesen utazhattam, pedig kis vonat volt. Drágám közben az utcán cidrizik, mert a verda csak 8-ra ért oda. Persze egész nap figyeltem a híradásokat, hogy mi jár és mi nem. Haza már vonattal jövök, őt hazafuvarozták.

3. nap: Mivel állítólag a MÁV éppen ma reggel szolidarít a BKV-s pajtikkal, megint séta a Népligetig. Nem tudtam elképzelni, hogy van olyan perverz rajtunk kívül, aki a Könyves Kálmán krt.-on sétál a reggeli csúcsforgalomban. Volt, nem is egy. Hiába, a muszáj nagy úr! Autó nélkül pedig meg vagyunk halva. Haza megint vonattal, aztán séta. Ekkor már kezdtem unni a sztrájkot, főleg hogy mire beértem kiderült Gaskó Pityu felkelése a dolgozók 0.5 %-át mozgatta meg. Én meg beszoptam hogy max. teleportáló berendezéssel tudnék gyorsan bejutni a munkahelyemre. Megint egész nap figyeltem a híradásokat, hogy mi jár és mi nem.

4. nap: Reggel vonat (mi más), immár kettesben. Kicsit egyszerűbb mint a séta. Mint ahogy már rutinszerűen mondhatja a T. Olvasó: Egész nap figyeltem a híradásokat, hogy mi jár és mi nem. Haza szintén vonattal, a korai időpont miatt egy kis vásárlás is belefért. De teli szatyorral hazagyalogolni kifejezetten nem az a kéjmámor, ezért csak kisebb vásárlást ejtettünk, amit még el tudok vinni. Félúton, a villamosmegállóban egy szuszannásnyira lepihentünk. Ekkor olyan csodát láttam, amit legalább olyan hitetlenkedve fogadtam mintha Mózes jött volna fel lifttel a föld alól. Jött egy villamos, és szállított utasokat! Persze, hogy felszálltunk rá. Isten keze kinyúlt értünk.

5. nap: Elutaztunk Monorra. Ott nem volt sztrájk. Hazajöttünk. Itt még mindig volt. Ekkor már nagyon tele volt a tököm ezzel az egésszel.

6. nap: Reggel kimentem a szomszéd épületbe a kis közértbe vásárolni. Amikor kijöttem a boltból, mintha a távolban egy buszt láttam volna. Csak nem? Nem. Csak délibáb volt reggel 9kor. Este már készültem, hogy megint séta a vonatig. Aztán a Heti Hetes közben megnyílt az ég, és véget ért a sztrájk. Most már havazik.