A legnagyobb magyarok 1

Történelem óra következik, de nem Széchenyi vagy Deák Ferenc lesz a téma. A hazai tévétörténet nagyjairól szól a cikk, akik (amik) meghatározói voltak ennek a több mint fél évszázadnak. Az összeállítás nem teljes (ezért nem is lehet egy cikkben feldolgozni) és nem objektív (hiszen általában mindenki mást gondol lényegesnek ebben a kérdésben). Kezdjük nagyon régről. Az akkori egyetlen csatornából álló választék nem volt túl sok, de ezt tudjuk be annak, hogy éppen csak elindult a televíziózás hazánkban. Az első, ami megmaradt mindenkiben abból az időből a TV HÍRADÓ főcíme volt.


Este fél nyolckor odaültek a készülék elé és nézték, ahogy Dobrovits István gyártásvezető befordul a kamerával. Mögötte a Szabadság téri székház posztere és közben Lagzi Lajos nagyapja trombitált. 1986-ig kis módosításokkal ez volt a főcím, aztán az új év tavasza teljesen új designt hozott. Már csak Híradónak hívták, a modern szintizenét Presser Gábor komponálta alá, a grafika pedig akkor nagy vihart kavart. Ugyanis két földgömb közelített egymáshoz, és ez rögtön asszociációkat hozott magával (az illetékesek szerint). Én akárhányszor láttam, egyszer sem gondoltam a didkókra, de ez lehet csak az én hibám.

Azóta már sok változást megért az MTV hírműsora, de a "csöcsös híradó" főcím mindenképp meghatározó momentum nálam. Ha meghatározó személyekről esik szó, akkor kiemelt helyen a Kudlik Juli - Antal Imre párost kell említeni. Ők voltak a magyar televíziózás alfája és omegája. Előbbit mindenki a Deltából ismerheti. Ez a műsor volt az első tudományos híradó a tévében.

Ő 1965-ben vette át a műsor vezetését Lénárt Judittól és több mint húsz évig folyamatosan köszöntötte a nézőket hétről hétre. Bár a kereskedelmi TV2 próbált valami hasonlót alkotni a Magellánnal, de azt csak bulvár Deltának lehet hívni. Körülbelül annyi köze van hozzá, mint a lekváros kenyérnek a pacal pörkölthöz. A duett másik fele már az égi stúdióban dolgozik, de élénken él bennünk a viccmesélés bajnoka. A zongorista karrierjét fel kellett adnia, de a képernyőről sokkal többen szerették meg, mint a Zeneakadémiáról. 1980-ban elindult a Szeszélyes évszakok.

Ez a műsor évtizedekre meghatározta a humorra vágyó emberek tévénézési szokásait.Aztán a királyi csatorna egyszer csak levette a képernyőről a műsort (mai napig nem értem miért) és mindenki Imrusa belesüppedt az apátiába. Három éve az RTL Klub megtalálta, és felkérte a régi műsorának felújított változatához. Sajnos csak öt adást vállalt be, és 2008-ban vele együtt a műsor is eltávozott. Akikről még szót kell ejtenem, az két nagyágyú. A fürtös, és a mesélő. Több ponton kapcsolódnak egymáshoz, ezért is gondolom, hogy egyszerre kell szerepeljenek itt. Akinek a nagyon vigyorgó, vakító fehér öltönyös Rózsa György beugrott mielőtt bekapcsolt a Zaporozsec lámpa, az mehet a 40 forintos kérdésért. Akinek viszont még nem teljes a kép, az üljön egy tonettszékre, és koncentráljon. Talán úgy megelevenedik neki Vitray Tamás képe. Ő az, akit talán akkor hallottam először és utoljára lelkesedni teljes erőből, amikor Egerszegi Krisztina úszott a szöuli olimpián az aranyért. Sohasem volt tudtommal olyan típus, aki a közvetítés után nem tudott megszólalni, mert rekedtre üvöltötte magát. Inkább csak ült és mesélt. Amikor önként nyugdíjba vonult kitalálták, hogy kell valamilyen pozíció, amivel a köztévénél tarthatják. Felkérték tanácsadónak, hiszen van némi szakmai tapasztalata. Sajna sokat nem tudott segíteni, mert nem nagyon hagyták. Most pedig Medveczky kartárs, a Megszorítás TV majdnem lemondott vezetője a Nagy leépítés című gazdasági realityben sokakkal együtt Őt is kipaterolta. Amiért együtt kell említenem Rózsa Gyurival, az a Kapcsoltam. Ugyanis ez a betelefonálós intelligenciateszt a tévés sportriporterek nagy Manitujának a fejéből pattant ki, és vezette is huszonöt adásig. Aztán úgy gondolta, hogy átpasszolja. A stafétát pedig egy nagyon göndör, nagyon vidám fiatalember vette át. Vele lett igazi sikerprodukció, amire a Gálvölgyi paródia még egy lapáttal rátett. De valójában nem innen indult a legproduktívabb televíziós homo ludens hungaricus (ha Egri Jánost és Vágó Istvánt nem veszem figyelembe). Számomra az első és legemlékezetesebb megnyilvánulása a Csepü, lapu, gongyola című népművelő gyermeteg vetélkedő volt. Olyan versenyszámok voltak, mint pl. szénabála görgetés, amikért a versenyzők nem pontot, hanem köcsögöket kaptak. Az eredményjelző pedig egy-egy köcsögfa volt. A szurkolók az iskolatársak voltak (hiszen iskolák versenyeztek egymással), akik olyanokat skandáltak, hogy: "nyi-nyi-nyi-Csokonyai" (Gondolom belőlük lettek a hazai rangadók hangadói). A későbbiek folyamán több vetélkedőt talált ki, de kettő maradt meg a nézőkben élénken. Az egyik a LEG...LEG...LEG , amiben mindenki a legjobb akart lenni valamiben. Aztán vagy bekerült a Guinness Rekordok könyvébe, vagy nem. A másik leleménye a Zsákbamacska volt, bár mintha úgy rémlene ezt nem saját kútfejéből húzta elő. Mindenesetre senki nem tudta úgy mondani, ahogy Ő: "Hármas ajtó, nyílj ki!"


Most csak hirtelen kiragadtam néhány részletet a nagy magyar televíziózás történetéből, meghintve a saját emlékeimmel. Legközelebb majd megint beletúrok könyékig az archívumba, de minden segítséget megköszönök. Tessék bátran kommentben megírni, még mit kotorjak elő!

Megjegyzések