Az Úr 2007. esztendejében az jó Ferenc királyunk uralkodása idején, hoppmestere (akit csak raccsolós miniszternek hívtak a háta megett) kitalálta, hogy az következő esztendőt Reneszánsz évnek hívassák, és ünnepeljék meg igazságos Mátyás királyunk trónralépésének 550. évfordulóját. Legyenek koncertek, kiállítások és egyéb mulattságok. Elrendeltetett, hogy legyen táncelőadás is ennek örömére. Nosza ekkor felbukkant egy tánchoz értő, Román nevű lovag és vállalta, hogy együttesével (akiket Experidancenek neveznek, és megjárták már a kínai császár birodalmát is) kitalálnak egy táncdarabot. Gyorsan elfutott övéihez és elmondá mi lészen az új feladatuk. Olvasott ember lévén, erősen gondolkodott mit lehetne sebesen megkoreografálni. Véletlenül kezébe akadt Shakespeare egyik műve, melynek címe Szeget szeggel. Megkereste egy híres író barátját, ugyan próbálja ezt átfogalmazni úgy, hogy Mátyás királyunk udvarában játszódhassék. Schwajda barát sikeresen átírta a regényt, miközben eszébe sem jutott, hogy jó királyunk több mint fél évszázaddal azelőtt hunyta le szemét végleg, mielőtt az Avignoni Hattyú a világra jövék. Tudjuk be alkotói szabadságnak. Miután készen lett, átadta művét a táncos lovagnak, aki örömében eljárt egy csürdöngölőst, majd elvágtatott.
Egyszercsak eljövendett a nap, mikor a szülőknek és az udvari írnokoknak elő kellett adniuk a produkciót. Persze lelkes ováció (egyes udvarhölgyekben a királyunkat megjelenítő táncos láttán esetleg ovuláció is) fogadta a színpadra lépőket. Volt a darabban minden, amit már korábbi fellépéseiken eltáncoltak csak éppen más formában. De a reneszánsz érzés legalább megvolt. A vesztőhely hangulatát idéző szín mindennek volt mondható, csak elrettentőnek nem. Ellenben az első pillanatban hóhérnak tűnő "mesélő"... Igaz, ha csak rábízták volna a történet eltáncolását, az Ő pantomimtudásával nagyjából fél óra leforgása alatt sikerült volna a feladatot teljesíteni, és nem kellett volna feleslegesen díszlet Halászbástyát felépíteni. Tán csak a főgonosz szerepét táncoló embert emelém ki, hiszen neki azért volt feladat bőven. Aztán majd ha később arra vetemedne a táncos lovag, hogy például Jičín városában játszodó darabot akarna koreografálni már nem is kell keresnie, hogy ki legyen Rumcájsz.
A bemutatott mű alapján azt mondám: Ők azt gondolták : "Sic itur ad astra" (Így jutunk a csillagokig), én azt: "Sic transit gloria mundi " (Így múlik el a világ dicsősége).
Részlet az Ezeregyév című produkcióból:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése